|
|
|
... többet.
Az árvaságot elfeledni,
eltemetni egy tarka álmot,
fájdalmakat, szomorúságot...
Jobb volna úgy: ne ... |
|
|
|
|
|
|
|
... többet.
Az árvaságot elfeledni,
eltemetni egy tarka álmot,
fájdalmakat, szomorúságot...
Jobb volna úgy: ne ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ajtóban ülő pénztáros szó nélkül beengedett. Hatalmas fejeseket, de főképpen hasasokat ugráltunk a víz közepén levő pihenőről. Rendszerint az utolsók között hagytuk el a fürdőt, már alkonyatban.
Nemcsak nyáron, télen is jó szórakozást nyújtott a tó. A nagyobb fiúk, köztük a Ladócki és az Erdélyi testvérek, és mások árnyékában mi, kisebbek sürögtünk-forogtunk, csúszkáltu... |
|
|
|
|
|
|
|
... ismerős,
Út, vissza önmagamba,
A kozmikus katasztrófa után.
Tizenöt éve nem volt ennyi hó.
Húsz mérfölddel haladtam a földre zúdult mennyben.
Kékes decemberi
Alkonyatban értem a házhoz.
A félhomályban
Alig láttam, miközben kitakartam a krumplit.
Kibontottam a vermet. A havas ponyvát lerántva,
Úgy tûnt, melegük van a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... zenék, most a gyertyákat gyújtunk, hogy égjenek a tüzek valahol bennünk, most a költő nem szól, csak kilobbannak benne a versek
6.
valami álomból emlékszem rád, egy alkonyatban lángolni kezdett az esti tűz, csöndes szobámba léptél, mint gyönyörű ékszer, majd eltemetett magába bennünket, csontjainkba szerelmesek járták a hegytetőt, végtelenné tágult a szoba, s mint... |
|
|
|
|
|
|
|
Pilinszky János: A szerelem sivataga
Egy híd, egy forró betonút,
üríti zsebeit a nappal,
rendre kirakja mindenét.
Magad vagy a kataton alkonyatban.
Mint gyűrött gödör feneke a táj;
izzó hegek a káprázó homályban.
Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás,
vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... más megáll,
Ott és akkor elfelejtjük, hogy létezik halál.
Hiányzol nekem, napról-napra egyre jobban,
Mióta utoljára láttalak egy hideg alkonyatban,
Most a hangodat az emlékekből hívom elő,
Szemed csillogása, most szemeimből tör elő.
A legnagyobb, legszebb ajándékot tőled kaptam,
... |
|
|
|
|
|
|
|
... magamba.
Hogyha kedvem abban telik,
Ponnilovam megnyergelik,
Kis biciklim előhozzák,
Előhozzák,
Előhoz... |
|
|
|
|
|
|
|
A zafír égen túl
/zene: Hígvégi Tamás, szöveg: Corun, Sigli/
Néma már, az alkonyatban sír a táj
Nincs fény, a hanton fekszünk O és én
Egy női név hómárványba karcoltan
Egy síró, örök éj
Lásd, hogy merre megy az új világ
És lásd célod, s nem végzeted vár
És szállj, újra szállj szabadon
Mert az élet szele már fúj
A sápadt zafír ... |
|
|
|
|
|
|
|
... ajtót!
Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
-Suttog... |
|
|
|
|
|
|
|
... ajtót!
Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
-... |
|
|
|
|
|
|
|
... hamvasok.
Hattyúprémüket vetkőzni kezdik
mogorva, néma havasok.
A Körös-part alján illat kúszik,
májusok éretlen, kora földszaga.
Leánymellű, feszes rügyeket
ragyogtat az alkonyatban
az aranygallyú bükk
és a keserű nedvű orgona.
Titkot keresőn egy rügyet kibontok.
Bronzveretű ágyban, sötét leplek közt
zöldselymű és aranyhajú é... |
|
|
|
|
|
|
|
... indultunk kora reggel, és mikor kora délután megérkeztünk, az időjárás elég barátságtalan volt. Hideg szél fújt a sváb Alpokból, és az ég baljóslatúan piroslott az olvadó-hó illatú német alkonyatban. A fellépéseink helyszínére hajtottunk, és elgémberedett tagokkal kecmeregtünk ki a kisteherautóból. Előkerítettünk egy fritzet, aki kinyitotta nekünk a Kulturhaus művészbejáratát, és ... |
|
|
|
|
|
|
|
... fia volt, de nekem lányom volt.
Húsz esztendő óta várják s tán halálig,
Mikor ad igazat egyiknek a másik.
FÁTÓL FÁIG
Fától fáig a sűrűsödő alkonyatban
fától fáig lopja magát a gyermek
Én istenem csak vissza ne
csak ne gyalog kellene
csak le ne menjen a nap a tisztásról
legalább a csengettyűt hallanám
... |
|
|
|
|
|
|
|
... óvatos és azt mondja ne menj,
Akkor várj még és maradj a jól megszokott helyen,
De ne félj elindulni ha szived nagyot dobban,
Egyszer egy magányos, varázslatos alkonyatban.
Akkor, mit valójában gondolsz, ne félj kitárni,
Akkor, szivedben a lélek nem fog tovább várni.
Lelked csak a tiéd, nem lehet mindig bezárni,
Másoknak ... |
|
|
|
|
|
|
|
Vannak napok, amikor kisimul az ember lelke. Nem úgy, mint a tenger felszíne szélcsendben, hanem mint a falusi harang utolsó, kitartott hangja az alkonyatban. Ahogy a felületi feszültség a teli pohárban tartja a vizet, ahogy álmos mozdulatlansággal körülvesz a vasárnap délután. Talán ezek az alkalmas pillanatok arra, hogy legalább magaddal ki- és megbékélj, leereszkedj lelked ismer... |
|
|
|
|
|
|
|
... fekszik.
Több éve, hogy nem jár ott senki,
Jó ideje nem jár ki ő sem.
Egy napon, mintha valakit várna,
kiül a padra, elpipázgat.
Kopott írást vesz kezébe,
alkonyatban könyvet olvas:
,,Első lesz a hárs illata,
második a búzakalász,
boroskancsó a harmadik,
utoljára harang kondul."
B... |
|
|
|
|
|
|
|
... megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből volt a teste,
S a törleszkedő, illatos fák
Lágy lombja csupa villamosság.
Ideges, szikrás alkonyatban
Állottam ifjan és riadtan.
És hallgattam, mintha zuhogva
Valami vak malom zokogna.
Égő agyam alatt a mélyben
A szívem zakatolt az éjben.... |
|
|
|
|
|
|
|
... fontuk átal.
A csalánból, ami éget
Szőttük a nagy csendességet.
Álltunk, mint valaha régen
Mesebeli erdőszélen.
Álltunk enyhe borulatban, ... |
|
|
|
|
|